Nem tudom magamban tartani tovább mindazt, melyet nap, mint nap megélek női létem által. Csodálatos érzés aktív résztvevőnek lenni abban a folyamatban, melyben a férfiakhoz való viszonyulásunk, elhelyezkedésünk az alárendeltből mellérendeltté válik, szépen lassan. Boldog vagyok, hogy ebben a női forradalomban élhetek, hogy épp ezekben az években élem legaktívabb éveimet. Szeretném ezt a folyamatot dokumentálni, rögzíteni a jelen és az utókor számára is. Nőnek lenni jó. Élni jó. Lányos zavaromban írok nektek.

A második évezred végéig teljesen egyértelmű volt, hogy a férfi a családfő, a nő pedig az ő társa, támogatója, a meleg otthon megteremtője. Amikor elkészültek a panellakások, az ipari munkás nők és férfiak hazamentek, már nem kellett bivalyra vadászni, sem házat építeni, szerelni sem a garázsban. A férfi otthoni feladatai megszűntek, a nő feladatai megmaradtak: mos, főz, takarít, gyermeket nevel.

Sok év telt el, mire tapasztalhattunk olyat, hogy egy férfi részt vesz a házimunkában. Ezt úgy mondjuk, hogy segít. Ha egy nő abban a szerencsés helyzetben van, hogy a férje, párja aktívan részt vesz az otthoni feladatokban, akkor irigykedve tekintünk rá, hiszen nagy áldás egy ilyen rendes férfi. Nem iszik, nem csajozik, nem gorombáskodik és még a házimunkában is segít. Hű és há. Valóban ez a férfiak mércéje?

Magam nem hiszem. Nem hiszem, hogy egymáshoz kellene hasonlítanunk a két nem szereplőit. Minap a szaunában egy férfi és egy nő beszélgetését hallgattam, akaratlanul is. Ismerősök lehettek, a férfi a mindennapi munkahelyi nehézségeiről beszélt, amikor a következőt mondta: „Nem akarok a fénymásoló mellett állni, erre vegyenek fel egy nőt!” A nő pedig helyeselt, egyet értett, együtt érzett vele és ő is helyes megoldásnak találta ezt. Elképesztő.     

A nők sokat beszélnek, manapság olvasnak, tájékozódnak, képben vannak a világ dolgaival, hasonlóan a férfiakhoz. Beszélgetőtársak. Ugyanakkor a nők talán nyitottabbak, jobban akarják a változást, maguk is változni és fejlődni akarnak. A férfiak gyakorta felnőnek és úgy tekintenek saját magukra, mint késztermék, mely a következő 60 évben változatlan állapotában marad. Kész. Úgy jó, ahogy van. Többnyire elégedettek magukkal.

A férfiak nem változtak. Nem az igazi férfi van kihalóban, hanem az igazi nő van születőben. Ugyanakkor a folyamat nem könnyeden gördül tova, hiszen ezzel a jelenlegi helyzettel egyik nem szereplője sem tud mit kezdeni. A nők öntudatukra ébredtek, de nem tudják még elhelyezni magukat a rendszerben, a férfiak pedig látván a nőket nagyokat csodálkoznak és lassan reagálnak…  

Lányos zavaromban ezeket a kérdéseket feszegetném itt eme blogban. Gyertek velem :)